Ezt megelőzően néhányan felemelték a hangjukat, petíciót írtak alá (cca. ezren), védték a kivágandó fákat, aggodalmukat fejezték ki, és a város tüdejének titulálták azt a területet, ami egyedüli lehetségesként jöhet számításba, hogy valóban egy nemzetközi tornákra alkalmas csarnok épülhessen fel, aminek építése a városnak szinte egy fillérjébe se kerülne.

Szóval, egy ilyen volumenű döntés mindig is megosztotta a közvéleményt, lehet érvelni pro és kontra, mindig népszerűtlen dolog lesz fákat kivágatni, de ha kellően tudják pótolni azokat a nem éppen elsőosztályú fákat, akkor kézenfekvő a jelenlegi sportcsarnok szomszédságában felépíteni a másik épületet. Gondolhatná a választópolgár! Ugye, milyen jó világ az, ahol a helyi polgi legnagyobb veszélye, hogy pár fa miatt veszíti el a következő választást! Nem állunk ilyen jól, van még másért is mit aggódni.

Mit ad a Teremtő: jelentkezett az ingatlantulajdonos, akinek 300 méterrel arrébb, a régi anfiteátrum helyén van tulajdonjoga, és nagyvonalúan felajánlotta azt 770 ezerért (euróban ám!) a városnak.

Hoppá, lett is ebből óriási fejetlenség, és a mai napig nem tudják a képviselőink, hogy ki kivel játszik egy csapatban. Az előző ülésen nem sikerült elővenni az új telket. A helycserés támadás meghiúsult. Úgy tűnik, valami miatt az idő szorított, gyorsan kellett lépni az „érdekelteknek”.

Dakó Sándor, Dohorák Sándor, Bugár György, Nagy Iván, Karaffa Attila, Gútai László, Földes Károly kérvényt adtak be egy rendkívüli képviselőtestületi ülés összehívására, hogy újratárgyalják az új sportcsarnok új telekügyét. Ezt ugyan lehetett volna sumákmagyarban is tolni, de Horváth doktor azért rákérdezett, hogy mégis ki volt az a hét képviselő. Az ember rákészül, hogy kezdi számolni, hogy tényleg lesz-e hét. De mikor mindjárt az elején meglepetés éri… Mert voltak olyan beterjesztők is, akik március 18-án még okvetlen újratárgyalást kérvényeztek, de március 30-án reggel már egyértelműen elhatárolódtak a változástól. Csak, hogy tudjuk, meg is írták facebook posztban.

Vajon miért? Vajon mit szerettek volna elérni ezek a képviselők? Talán az új szavazás megmásítja a már jóváhagyott döntést? Kinek volt ez az érdeke a fentebb említett nevek közül, hogy kivegyen az adófizető dunaszerdahelyiek zsebéből 770 ezer eurót?

Kérdések, amelyek joggal merülnek fel a választópolgárban.

A rendkívüli ülés viszont belefulladt a városházánk pöcéjébe. A polgármester szavazásra bocsátotta a rendkívüli ülés programjáról a szavazást. Aztán elsőként azok siettek tartózkodni, akik ezt az egypontos rendkívüli képviselőtestületi ülést iparkodtak összehívatni. Ejnyeeee! Nem volt meg a kellő többség az újratárgyalásra. A polgi elővette azt a „csináljunk úgy a demokratikus jogállamban, hogy a nép akarata szent” ábrázatát, és mint akinek az epéje sem keserű megállapította, hogy az ülés el sem kezdődött, a társaságot fel kell oszlatni, amúgy is covid van…

Tehát marad az eredeti döntés, ami a sportcsarnokot illeti.

A végére azért egy apró kérdés maradt. Antal Ági az elején mondta, hogy annyi levelet küldtek a héten a grundosok, hogy betelt a postaláda. A grund még nincs is, de a vörösingesek már most rajzolódnak. (Kötelező olvasmány volt! Ne értetlenkedjél!) Azok az emberek, akik eddig a polgit erősítve vezettek osztályokat, terveztek és építettek, ergó csak értenek valamit hozzá – találták megírni, hogy valami olyat sikerült jóváhagyni a múltkor, ami nincs is a városfejlesztési tervben. A GRUND egy dunaszerdahelyi piac, gasztronómiai placc és kulturális tér kérdése. Világmegmentő kezdeményezésnek tűnik a csilli-villi promoanyagokban. Polgink szívélyesen eleget tett a kérésnek: ha már vendégség van, akkor beszélgessünk alapon… De! Nincs itt semmi látnivaló, és gyorsan kikapcsolták a kamerákat.

…Vajon miért???