A mérkőzés lefújása után meg is adták a módját a környékbeli iskolákból, akadémiákról feltöltött Nemzeti Stadion padsoraiból pályára rohanó Slovan szurkerek, akik alig voltak tízezren összesen.

Személy szerint valahol vártam egy kis meglepetést, hadd tréfálja meg őket a Fortuna istennője, és egy apró DAC győzelem melegítse fel a lehűtött pezsgőjüket!

Némi szerencsével és egy nüansznyi jobb csatárjátékkal meg is lehetett volna verni ezt a Slovant, de legyünk elégedettek az ikszel, hiszen ebben a szezonban lesz még egy Slovan meccs a MOL-ban. 

Természetesen voltak olyan “elhivatott” DAC fanok, akik a 0:0 után széles vigyorral hirdették az igét, hogy ez egy megegyezett döntetlen volt, kiengedett már a pozsonyi gárda stb. bla bla bla… 

Végülis nem magával a mérkőzéssel szeretnék foglalkozni, hanem megosztanám, ahogy én éltem meg a Slovan bajnoki címének ünneplését.

Azt azért szeretném leszögezni, hogy soha az életben nem voltam Slovan fan, még akkor sem, mikor egész Csallóköz a Marian-Peter-Anton Štastnýék-nak szurkolt, és apám elvitt egy felejthetetlen hokimeccsre, de még akkor sem, amikor csapattársam és jó barátom Gőgh “Cslovek” Árpi a nagyságrendekkel jobb nevekből álló Slovanban futballozott, és a pozsonyi B közép Árpit félidei melegítése közben ria…ria…Hungária kiáltásokkal biztatta. 

Szóval a meccs lefújása után elözönlötték Nemzeti stadionjukat a nézők, és megkezdődött a fieszta. Természetesen voltak Dunaszerdahelyen olyan emberek, akik még ebbe is belekötöttek, de valójában nem tudom, hogy a dilettantizmusukon, vagy az irigységükön lehet elgondolkodni. Ezeknek az embereknek figyelmébe ajánlanám  Fradi vagy Leverkusen bajnoki címének ünneplését, esetleg ha egyszer a DAC fog bajnokságot nyerni.   

Néhány percig figyeltem az elég híg társaságot, akik a játékoskijárónál gyülekeztek, de aztán a háttérbe vonultam, még csak véletlenül se legyek valamelyik szlovák sportsajtó címlapján az ünneplő slovanistákkal. 

Szóval a háttér az újságíróknak fenntartott helyiség volt, ahol ezek a “hazátlan” szlovákok szolgáltak fel két fajta gyümölcslevet, 3 fajta ásványvizet, Pepsit és gépi kapszulás kávét. Nagyszombatban még virsli is jár hozzá, bár ott elmarad a gyümölcslé. Nem ám 2 napos pogácsa, darabjaira hullott túrós rétes, csapviz és termoszba reggel lefőzött kávé… Nem is értem azokat, akik megjárták a Slovan és a Trnava vip páholyait, miért hasonlítják össze a DAC silver menüt, az ott felszolgált pudinggal.

Na de a gasztronómiát hagyjuk  az illetékesekre!

Miközben egy pohár ásványvízzel kezemben merengtem, mennyi bajnoki címet nyer majd zsinórban a Slovan, érkeztek sorra a játékosok. Elöl kis Weiss, aki hangosan köszönt, mikor meglátott, és egy “gratulujem pánira” szélesen mosolyogva nyújtotta a kezét felém. Jött Barseghyan, Savvidis, Tolić és az egész csapat stábostul, családostul, akik hangosan SZLOVÁKUL “dobrý deň”-t köszöntve csoportosultak a pressben.

Egyszer a MOL Arénában tevékenykedő biztonsági ember azt mondta nekem, hogy a Slovan és a Nagyszombat stadionjában sokkal tisztelettudóbb a csapat és a stáb, mint Dunaszerdahelyen… 

Ezalatt a vendégszektorból távoztak a Pozsonyba ellátogató DAC szurkolók, és az jutott eszembe, hogy még egy DAC szurkoló költözött el Czafik “Loke” Laci személyében, aki nem élheti majd át a DAC bajnoki címét. Nem baj Loke, majd odafentről szurkolsz tovább. Legyen neked könnyű a föld!

ifj. Kmotrík érkezett, aki elkerülte a pezsgőfürdőt, inkább nyilatkozott a Slovan(szlovák) médiának. Megjegyzem, nyilatkozatát hallgatva, teljesen mértékben egyetértettem vele. Mondanivalójának lényege az volt, hogy a Slovannak mindig kötelessége bajnoki címért küzdeni, és a költségvetéshez a csapatnak is hozzá kell járulni. Tehát úgy is lehet értelmezni, hogy dolgozz meg a pénzedért kedves csapattag.

Ľudo Nemecnek gratuláltam, aki a DAC akadémián is dolgozott, miközben Sharani Zuberu kedvesen mosolygott, és odanyújtotta a kezét. Blackman és Risvanis nem. 

Slovanban az egész stáb szlovákul beszél. Még egyszer leírom! A Slovanban a stábtagok szlovákul kommunikálnak. Nem angolul, franciául, németül, vagy esetleg spanyolul. Lehet, hogy a tótok nagyobb lokálpatrióták, mint a dunaszerdahelyiek? 

Azt azért szögezzük le, hogy idén ennek a Slovannak nem volt méltó ellenfele a Nike ligában, még ha nyögvenyelős győzelmei is akadtak. Az is tagadhatatlan, hogy a múltban voltak - enyhén szólva is - necces játékvezetői döntések, amelyek a Slovant segítették.

Azzal viszont lehetne vitatkozni, hogy a zsinórban 6 bajnoki címet nem a játékvezetők nyerték meg ennek a Slovan Pozsonynak. 

Sőt abba se ringassa magát a DAC szurkoló, hogy a Szlovák Labdarúgó Szövetség miatt nem lett eddig még bajnok a FC DAC. 

Hazafelé az autóban azon gondolkodtam, vajon nekünk mi kell a bajnoki címhez?

Sejtésem lenne, de a kedves olvasóra bízom a választ. 

Hajrá DAC !!!