Ne csinálj úgy, mintha elfelejtetted volna! Rengeteg álmod volt, az egyik elképesztőbb, mint a másik, világmegváltók és mosolyra fakasztók. Mégis komolysággal tálaltad mindenkinek, amihez már kész terveket is szőttél, s célokat annak megvalósításához. Néha egy- egy rajz is készült a felnőttkori házadról, az első feltalálásodról. Bárcsak kezedbe tudnám adni most az akkori tervrajzaid...

Gyerekkorban olyan egyszerűen megfogalmazzuk a gondolatainkat, vágyainkat. Nincs ha, talán, lehet...mindennek éles kontrasztja van.

Ezt a valamit nagyon szeretnénk, azt a másikat egyáltalán nem. Később a kamaszkor megtanít harcolni bennünket értük, bátrak vagyunk, lelkesek és elszántak. Elveink vannak, amikért a végsőkig ragaszkodunk, s képesek vagyunk szembefordulni egy egész hadsereggel is az ügy érdekében. Aztán iskola után kilépünk a „hadszintérre“, s egyszeriben megbénulunk. Először csupán a karunk. Előkerülnek a „mi lesz, ha“ kezdetű mondatok. A tettek szép lassan elmaradnak, de szégyenünkben azért próbáljuk még szánkkal megoldani a dolgokat.

Aztán évek során elnémul a száj is...  

Mindenkinek kialakul a világról alkotott képe, van egy sajátos életstílusa, gondolkodásmódja. Azonban hajlamosak vagyunk feladni elveinket és megszokott életritmusunkat, valamiért, valakiért. Szép lassan kezdjük elszórni álmainkat és vágyainkat az út szélén, mint valami felesleges szemetet. A legrosszabb, hogy meg is magyarázzuk magunknak, hogy miért vált feleslegessé, haszontalanná.

A kérdés csupán az, ha szép lassan lemondasz minden dédelgetett álmodról, tervedről, vajon fogsz találni az út végén valami értékeset?

Különbözőek vagyunk, más más a prioritás, a lényeg hogy maradj önmagad! Hozz bátran döntéseket, melyek kimozdítanak a konfortzónádból, és bár veszteségekkel is járhatnak, de a te döntéseid! Hé, kölyök! Vállalj teljes felelősséget az életedért! Soha ne add fel az álmaidat csak azért, mert kicsit elbizonytalanodtál! Mindig akad egy új lehetőség az életünkben, csak légy résen, hogy felismerd azt! Engedd el a félelmet az életedből! Keress helyette olyan bizonyosságokat, olyan embereket, kapcsolatokat, melyek erősítenek téged, energiát adnak ahhoz, hogy a hegy eljuss a legvégére.

S ha nem is jutsz el, az sem számít, ha az út, amin lépkedtél mindeközben, boldogsággal töltött el...   

képek: pixabay