Drága Kisgazdám, sokat gondolok rátok!

…még emlékszem pontosan az udvarra, a nagy cseresznyefával a kutyaólam fölött. Emlékszem az apró zegzugokra, az ütött- kopott tyúkól ajtóra is a rozsdás retesszel. A hangodra, ami szigorú volt, de szeretetteljes. A gyerekek kacagására, ahogy húztak-vontak fülemnél fogva, és sikongattak, mikor játékosan megharapdáltam kis kezüket. Jó emlékezni!

Csak azt az egyetlen egy hideg napot szeretném elfelejteni…

…pedig az is pontosan úgy indult, mint a többi nap. Kijöttél hozzám reggel, és megetettél. Azt mondtad, fenséges karácsonyi menü maradékot hoztál nekem. Jókedvű voltál emlékszem, mulatságba készültetek. Egyszer csak megcsörrent a póráz kapocs, és elhangzott a vezényszó. "Hozzám Frida! Egy nagyot még futunk az óévben!" Nem tudtam mit jelent a szó óév, fiatal voltam még. Húztalak boldogan a kiskerekű bicikliddel, ki a kanális partjára.

Szerettem a határt járni, új dolgokat tanulni veled. Arra az egyre mégsem készültünk fel Kisgazdám…

 

…este elcsendesült minden, feljöttek a csillagok. És akkor a semmiből éles dörrenés hallatszott. Felijedtem. Vihar készülődik, gondoltam és bevackoltam magam a meleg pulóvered alá, amit nemrég adtál nekem, hogy ne fázzak. De újabb dörrenés jött, majd sikító, éles hang. Nem egy, hanem sok-sok egymás után. Ez nem a vihar, a vihart ismerem. Nem párát éreztem a levegőben, hanem égett szagot. Talán bajod esett Kisgazdám? Nem hallok semmit, fáj a fülem. És mi ez a sok fénylő pont az égbolton? Félek! Miért nem jössz értem?

Nem gondolkodtam, csak húztam fel remegő testem a magas vasháló tetejére, mint valami cirkuszi mutatványos.

S mikor már felértem, mikor már úgy éreztem hamarosan futhatok hozzád, jött újra egy hatalmas csattanás. Óvatlan voltam Kisgazdám. Egy vas a mellkasomba fúródott, és fogva tartott. Forróság öntötte el testemet, és onnan magasból néztem végig a csillagok játékát…

… a régi csillagaim jobban tetszettek Kisgazdám! Tudod, azok, amiket együtt szoktunk nézni a nyári égbolton!

Ezek itt gonosz csillagok! Félek tőlük! Hangosak! Ezek a színes csillagok bántanak minket! Mondd meg nekik kérlek, mondd ezt meg nekik!                                                                                                                                                                                                  
  

Szerző: Tavaszi Virág

Fotó: wikipedia,szilveszter.hu