A botrányosan zseniális különc, Charlie Chaplin
Egy kalap, egy sétapálca és pingvinjárás. Bár a némafilm kora már réges rég a múlté, Charlie Chaplin ikonikus alakja mégis eleven, itt bukdácsol közöttünk ma is. Filmbéli nyomorúságos figurájába szeretett bele a világ, melyben önmaga paródiáját adta. Április 16-án volt 131 éve, hogy az örök nevettető megszületett.
Azt írom, hogy április 16, de valójában ez sem biztos, mert hogy nem dokumentált, melyik nap jött a világra, és pontosan hol. A bizonytalan forrás szerint 1889. április 16-a táján és London környékén született. Egy komédiás család fia volt, apja korán belehalt a piálásba, anyja pedig prostituált lett. Az utcáról az elmegyógyintézetbe vezetett az útja, Chalrie pedig árvaházba került. Ötévesen már színpadon állt, amikor is anyja helyett kénytelen volt beugrani, akinek elment a hangja. Nem volt kérdés, mi lesz belőle.
Miután az Egyesül Államokba került hamar megszületett a vásznon a csavargó figurája, amelyet Chaplin talált ki, és aki több mint nyolcvan filmben szerepelt. Trottyos nadrág, szűk zakó, kicsi kalap, óriási cipő és bajusz, hogy idősebbnek tűnjön - Chaplin huszonöt volt akkoriban. Chaplin pillanatok alatt híres, gazdag és népszerű lett, de ennél is többre vágyott. A korlátokat nem bírta semmilyen téren, váltogatta a stúdiókat, maga rendezte és írta filmjeit. Színészként három év alatt százötven dollárról tízezer dollára nőtt a heti gázsija.
„Az én tehetségem: megmutatni és kifejezni a sors csapásait, éspedig úgy, hogy a keserűség, ami eltölt, a nézők számára vidámság legyen. Hiszek a nevetés és a könny hatalmában” – írta magáról Charlie Chaplin.
Ösztönös zseni volt, aki a nevettetés mellet társadalmi kérdésekkel is foglalkozott. A Kölyök például a nyomornegyedben töltött gyermekkoráról mesél. Az Aranyláz egy csavargó megpróbáltatásairól. Alapvetően tragikus helyzetekre mutat rá a humor eszközével. Európai turnéja során a nacionalizmus természetét figyelte meg. 1940-ben leforgatta a Diktátor c. filmet, amelyben Hitlert parodizálja. Amely bizonyíték arra, hogy jóval hamarabb átlátta a világpolitikai szituációt, mint kortársai. Igaz, amikor fülébe jutott, hogy Hitlernek kifejezetten tetszett a film, megbánta, hogy leforgatta.
Ahogy teltek az évek, a hangosfilm felváltotta a némafilmet, így a művész elhagyta Amerikát. Egyébként sem volt amerikai állampolgár, nemhogy nem kérte, de többször visszautasította a felajánlott lehetőséget. Az FBI (ezért is) figyelte, meg aztán szabadszájú volt, zűrös magánélete is botrányokat okozott. Ha úgy érezte, nem kapja meg, amire szüksége van, tombolt, őrjöngött. Ma már a „nárcisztikus” jelzővel illetnék, de ez akkoriban még nem volt divat. Azonban a tinédzser lánykák iránti állandó vonzalmát már akkoriban sem nézték jó szemmel. A legenda szerint kétezer nővel feküdt le. A Vanity Fairnek 1926-ban adott interjúban úgy jellemezte a számára ideális nőt, hogy : „Én nem vagyok belé szerelmes, ő viszont belém van habarodva”.
Féltékenykedett, nem bízott a nőkben, rettegett attól, hogy megbántják és elhagyják, ezért ő bántott meg és hagyott el inkább másokat. A filmjeiben önmagát is kifigurázza: az erős, független nőkkel szemben félénk, a gyengékkel viszont basáskodik.
Az ötvenes években lett igazán forró a lába alatt a talaj. Kommunistának hitték, így amikor egy premier kapcsán Londonba utazott, konkrétan nem engedték vissza az USA-ba. Az FBI rávette a legfőbb ügyészt, hogy erkölcsi és politikai nézetei okán tagadja meg a visszautazási engedélyét. Ezt követően Svájcban élt negyedik feleségével Oona O'Neill-lel, akit 1943-ban vett el. Ekkor ötvennégy éves volt, a lány pedig tizenhétA híres drámaíró lánya bálványozta Chaplint, és élete végéig kitartott mellette. Chaplin is lenyugodott, legalábbis egészen másként élt, mint eddig. A nagy korkülönbség ellenére ez a házasság jól sikerült, nyolc gyermekük született, három fiú és öt lány.
Chaplin élete végéig aktív volt. Az őt méltatlanul száműző Hollywoodba csak egy rövid látogatásra tért vissza a hetvenes években, átvette az életművéért odaítélt Oscar-díját. Nem sokkal később az angol királynő lovaggá ütötte. A város, amelyből csavargóként indult, élete végén ünnepelte. Szép, hosszú élete volt: nyolcvannyolc sűrű, fordulatos év adatott neki.
Még halálában is sok hűhő kerekedett személye körül, két hónappal a temetése után ugyanis abszurd fordulat következett: koporsóját a kriptából ellopták, és váltságdíjat követeltek érte. Az özvegy a rendőrséghez fordult. Az elkövetőket elfogták, börtönbe csukták, Chaplint újratemették.
Képek forrása: Getty Images
---
Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága idén nem támogatta, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működésünkhöz, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:
SK66 0900 0000 0051 6455 9727
A kultminor.sk oldalán megtalálhatjátok a támogatást élvező termékeket.
KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSOKAT!