Mióta szereted az írott dolgokat és mikor jutottál el oda, hogy Te magad is írni szeretnél?
Már az oviban is jobban érdekelt a mesék betűzgetése a délutáni alvásnál. A suliban aztán nem volt megállás - egész hegyeket cipeltem haza a könyvtárból. Aztán egyszer kaptunk olyan házi feladatot, hogy írjunk egy négysoros verset. Apu segítségével, a következőt hoztam össze:

"Akácfa ontja illatát,
zöldül már minden ág,
méhek döngicsélnek lágy zenét,
rájuk boldogan néz a világ."

Erre máig emlékszem és szerintem itt dőlt el a dolog.

 

Szüleid tudtak az álmaidról?

Szerintem látták, hogy nem leszek egy matekzseni, sokkal jobban érdekelnek a nyelvek és az irodalom. Mindig támogattak a terveimben és biztattak, nagyon sokat köszönhetek nekik. Nyilvánvaló, hogy nehéz csak "művészetből" megélni, de örömmel vették, hogy a civil foglalkozásom mellett, még mindig kitartok az irodalom és az alkotás mellett.

Mindig is írónak készültél, vagy inkább a sorozatos "véletlenek" sodortak erre a pályára?

Nagyon jó irodalomtanáraim voltak, akik kinyitották számomra a világot és rávettek, hogy szavalóversenyeken vegyek részt. Iskolásként imádtam versek után kutatni, válogatni, fellépni, majd később az amatőr színjátszásba és a dráma műfajába is belekóstolni. Tehát először, mint előadó tapasztaltam meg ezt a közeget.
 

A tinédzseréveimben kezdtem tudatosabban, többet foglalkozni írással, olyankor sok mondanivalója van az embernek.

Mi volt az első olyan mű, amit már Te magad is komolynak ítész és mi ihlette?

Konkrét korai mérföldkövet nem tudok megemlíteni, viszont az internet térhódítása idején, létrehoztam a poet.hu-n a blogomat, ahol idegenektől kaptam nagyon pozitív visszajelzéseket. Egy gyerekversre viszont emlékszem 2018-ból, amit sajnos elvesztettem - egy szuszra megírtam, kinyomtattam, majd összefogtam pár plakáttal, amiket a dunaszerdahelyi óvodákban szórtam szét. Remélem, a szerencsés megtaláló felolvasta a lurkóknak az egyszerű, de  kedves verses mesét.

Az írás olyan, mintha fehérneműben járkálnánk mások előtt. Sosem zavart az, hogy ilyen csupaszon látnak?

Nem bánom, mert nagyon szeretem az írást, ebben találtam meg az önkifejezést. Szeretem, hogy a vers által érzelmeket fogalmazhatok meg és ez az olvasóra is hatással van. Nagyon élvezem az írás folyamatát is, sokat szöszölök a részletekkel, hogy a maximalista énem is rábólintson a végeredményre.

Aki alkot, annak el kell fogadnia, hogy ezáltal sebezhetővé válik, vagy nem feltétlenül fog tetszést kiváltani mindenkiben.

Milyen az a világ, amiben alkotsz? Inkább cifra és színes, vagy inkább monokróm? Mi jellemzi igazán a képzeletvilágod?

Imádom megfigyelni a körülöttem lévő világot, érdekes hasonlatokat, költői képeket kigondolni, jegyzetelni. Van úgy, hogy álmomból felébredve jut eszembe valami, mert addigra halkul le annyira a világ, hogy meghalljam a belső hangot. Sokszor nehéz lelki témákat is érintek, negatív élményeket fogalmazok meg, szeretek " mélyre merülni", hogy felhozzak valami értékeset.

Hol publikálsz jelenleg és milyen fontosabb helyeken jelentek már meg munkáid?

Szinte a kezdetektől a Klikk Out magazin csapatát gyarapítom, itt saját rovatokat vezetek, kritikákat, véleményeket írok. A verseim tavaly Budapesten, az Understream nevű, underground egyesületnél jelentek meg, egy szöveggyűjteményben.

Emellett egy pályázat folytán, 3. helyezést értem el a miskolci Irodalmi Rádió Valentin-napi versenyén, itt szintén bekerültem egy kortárs irodalmi antológiába. 110 pályázó volt, szóval ez nagy dolog, pláne felvidéki magyarként.

A pasikkal hogy állsz? Miképp lehet egy szerelem inspiráló?

A szerelmet minden szépségével és fájdalmával együtt imádom, rengeteg inspirációt szolgáltat. Jelenleg boldog párkapcsolatban élek, a kezdeti ismerkedés, a távkapcsolatból fakadó vágyakozás és a végtelen vonatutak remek ihletforrásnak bizonyultak. A múltbéli élmények, konzekvenciák is felbukkannak a verseimben, s bár ezek nem épp a legvidámabb darabok, a hullámvölgyek sokfélesége mindig értelmet nyer utólag. Mindenféle érzelemről szívesen beszélek, amíg nem hajlik közhelyesbe a mondanivaló.

Mik a jövőbeni terveid?

Folyamatosan keresem a pályázati lehetőségeket. Szeretnék még több időt fordítani az írásra és az önképzésre.

A végcél természetesen az, hogy egy saját verseskötetet jelentessek meg egy kiadónál - ugyanis nagyon erős a vágyam az iránt, hogy egy jól körülhatárolható "lábnyomot" hagyjak a földi ténykedésemről.

Fotók: Bernáth Mikke 

Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága nem tartotta támogatásra érdemesnek, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működéshez, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:

SK66 0900 0000 0051 6455 9727

Köszönjük a támogatást!