Szelfimuffok és a paffok
Az a fajta ember vagyok, aki, ha megjelenik egy jó seggű/mellű nő a láthatáron, akkor nem a nőt nézem meg, hanem azokat a pasikat, akik őt nézik. Nem féltékenységből, vagy ilyesmi, egyszerűen puszta szórakozásból. Mert higgyétel el, pasik, az arcotokra van írva a vélemény és persze a csajotok arcára is.
Milyen mókás, amikor egy férfi szempár nem bírja levenni a tekintetét egy büszkén dagadó női dekoltázsról, vagy egy ringó körte csípőről. Még mi sem tudjuk, igaz csajok?! Csak épp nem dicsekedünk róla. Úgy teszünk, mintha kicsit se érdekelne.
Ugyanez igaz a buzgó szelfikészítőkre is, rettentően szórakoztatóak. Az a sok-sok bénázással eltöltött kínos perc, ami megelőzi a tökéletesnek vélt kompozíciót, well, sokszor már az egyszerű halandó jelenlévőknek is kellemetlen.
Értem én, a képnek, amit mutatni szeretnénk magunkról, valóban tökéletesnek kell lennie.
Az a kis ráncocska, hurkácska, löttyedt karocska, kerekecske gombocska semmiképp se látszon, vagy legalábbis épp csak annyira, hogy ne rontsa az összképet.
Aztán vagyok én, aki a sarokban kuncogok, miközben a csajbanda a kacsacsőrű emlős stílt próbálgtja a telefon előtt, és azt a szexi fejbiccentést, amitől a szemek vertikálisan összehúzódnak, horizontálisan pedig szétfutnak, ezzel is még vadabbá téve az amúgy is vadító nézést, a gondosan elkészített, dús hajkorona pedig gyöngy keretbe rakja azt cuki pofit, amit előtte több rétegnyi alapozásnak, tatarozásnak, toldásnak, foltozásnak vetettek ala.
Szóval, ha azt halljuk a barátnőktől, vagy a haveroktól, hogy "lőjjjünk má egy szelfit",
akkor futtasátok le az agyatokban gyorsan a fent részletezett projektet és alaposan mérlegeljétek, hogy a jelenlegi felállásban: a karácsonyi úszógumiban, az otthoni, "épp csak kiszaladok megtankolni" ruhában, a kócos, smink nélküli, "most keltem fel"-fejeddel, képes leszel-e megfelelő kelléknek bizonyulni egy ilyen gondosan megkomponált fotón. Ha lefutott a program, azaz realizáltad az időt, amennyit ebbe a fényképbe bele kellett (volna) fektetni, akkor hamar rájössz, hogy ezt a "NEM"-et akár automatikus válaszként is beprogramozhatod magadban, mert
nincs az az Isten, hogy egy random-szelfi kedvéért egy fél napot szépítkezéssel tölts.
Akkor jön a nagy paff, a komoly pofáraesés, amikor mégis "igen"-t mondasz, majd egy kisebb sokkot kapsz, amikor meglátod magad beteggelve a közösségi média oldalakon. Aztán pedig konstatálod: "Well, ennél még a kis fehér toi-toi wc alakú bódéan készült igazolványképen is jobban festek, amin még mosolyognom sem szabad."
"Túl könnyelmű voltam!" - sóhajtod magadban. Majd maradsz az eredeti tervnél és elfelejted a nagy bandás, "álljunk össze gyorsan egy képre"-szelfiket.
kép forrása: freepik