Pozsony városának valódi pezsgő élettel teli szíve a Főtér volt hajdan. A középkorban elfért rajta a város teljes lakossága. Itt voltak a hetivásárok, évente itt választottak bírót, de szabadtéri egyházi szertartások, színházi előadások, kivégzések, boszorkányégetések is rendszeresen itt zajlottak.Ide épült a legtöbb fontos épület, illetve a tér összes épülete mai napig sok érdekes történetek helyszíne. Igy a képen is, jobb oldalra legendákkal körbeszőtt Zöldház, a középkortól vendégfogadó, a város szőlőműveseinek a székháza, többször országgyűlés helyszíne. Bal oldalán a hajdani magyar eszkontbank, csarnoka ma jeles kávéház. Helyén álott az Auer család hajdani háza, ahova Mária özvegy királynő költözött a mohácsi csatát követően. Középütt viszont a Palugyay család palotája, amelyről már beszéltem, és amelyre még visszatérek. Most viszont az elődjéről szólnék. Itt álott ugyanis a 19-ik század végéig egy ősi ház, melyet a pozsonyiak csak Burgnak neveztek, egy rejtélyes felirat szerint a város innen vette eredetét, és számtalan legenda lengte körül. A legismertebb szerint ez volt valaha a városháza. A valódi városházával épp szemközt állott bár semmi történelmi adat nem igazolja, hogy így lett volna. Viszont lehet, egykor bíró volt a tulajdonosa, így valahogy a kettő szerepe e későbbi emlékekben összemosódott. Szóval, ebben a házban, annak is a pincéjében ülésezett gyakran a városi tanács. A tizenkét városatya, köztük a bíró, itt, jó borocska mellet, vitatta meg a város ügyes-bajos dolgait. Legnagyobb gondban akkor voltak, mikor a tatárok közeledtek a városhoz. Hírük messze megelőzte őket, pusztítottak, öltek, raboltak, kő kövön nem maradt, amerre vonultak. Pozsonynak meg kellet találni a megoldást, mit tegyenek, ha ideérnek. Volt aki a harcot ajánlotta. Más a városlakók elmenekítését tanácsolta. Megint más egyezkedni kívánt volna a tatárokkal. Késő éjszakába nyúlt a vita, már hajnalodott, mire eldöntötték, megpróbálják váltságdíjjal megengesztelni a hódítókat. Így hát megpakoltak tizenkét társzekeret Pozsony legdrágább árujával, selyemmel, bársonnyal, drága bőrcsizmákkal, szép serlegekkel, tálakkal, arannyal, ezüsttel. Mikor a tatárok ideértek, kihajtottak elébük a szekerekkel. De hogy még jobban megmutassák, nem kívánnak ellenállni, a tatárok érezzék, hogy fejet hajtanak, a tizenkét városatya személyesen ült a bakra, úgy hajtottak ki a tatár táborba. Ez valóban tetszett a tatároknak, hiszen harc nélkül megkaptak mindent. Viszont, hogy megmutassák, ők itt az urak, a tizenkét városatyát ott helyben lefejezték. A pozsonyiak akik mindezt a városfalak tetejéről nézték, szörnyen felháborodtak. Aki tudott fegyvert, akinek más nem volt, furkósbotot ragadott és azzal rontottak ki a kapukon. A meglepett tatároknak nem volt idejük a védekezésre. A pozsonyi polgárok amilyen békések voltak munka közben, olyan vadak lettek, midőn vezetőik halálát látták. Ütötték, vágták a tatárokat, és azok végül menekülésre vették a dolgot. Így történt, hogy a tatárok Pozsonyt sose vették be.

De történetünk ezzel nem ért véget... a tanácsosurakat nagy tisztelettel eltemették, de lelkük itt maradt. Ahányszor veszedelem, ellenség közeledett városunkhoz, a régi "Burg" ház pincéjéből fény szűrődött ki éjszakánként. A kiváncsiskodók, akik lemerészkedtek megnézni, ki is világít ott ilyenkor, döbbenten látták, egy asztal körül tizenkét hófehér alak ül, szinte átlátszóak. Hangjukat nem hallani, mert csak számukra hallható nyelven tanácskoznak, vitatják meg a tennivalókat, hogy lehetne a várost megmenteni a bajtól. Ez különböző háborúk idején, évszázadok alatt sokan látták. Utoljára mikor Napoleon seregei foglalták el Pozsonyt. Egy francia katona, aki meghallotta a történteket, nagyot nevetett rajta. Fogadott barátaival, hogy egy éjszakára bezáratja magát a pincébe, és majd reggel elmondja, mit látott. Reggel nem mondott semmit. Mikor kinyitották a pincét, ott találták őrülten, haja, mely előző nap fekete volt, hófehér lett reggelig. Élete végéig nem szólt egy szót se. Csak bámult maga elé, és elméje sose tisztult ki. Ekkor a pincét befalazták, pár évtized múlva a házat is lebontották, felépült helyére a Palugyay palota. De a városukért aggódó tanácsosurak szelleme itt kering azóta....

Kép forrása:

https://www.facebook.com/photo?fbid=3869467863092396&set=gm.1793891404125684