“Ez a szexelős cipőm!”
“Ez a szexelős cipőm!” - szólt sedrén a lány. Az a lány, aki – sokak megdöbbenésére – azonal kimondja azt, ami az eszébe jut. Aztán persze azonnal meg is bánja, főleg, ha a szex a téma. Ekkor viszont már késő, az a pár szó, mint kis lárvák, befúrják magukat a többiek agyába, apró bábokat hagyva érlelődnek, majd kelnek szárnyra pillangókként és repkednek a hallgatóság színpompás fantáziavilágában.
Nagyon kíváncsi lennék, mi zajlik le egy férfi fejében, amikor a jelenlétében – nőként (!) – a szexről beszélünk. Az biztos, hogy nem hagyják szó nélkül. Ez talán csak a férfiak kiváltsága volna? Ha nem, akkor miért az a sok ledöbbent arc, amikor egy nő kiejti a száján, hogy szex?
Egy nő is ugyanúgy élvezi a szexet és ugyanúgy igénye van arra, hogy megélje a maga szexualitását. Ez mindannyiunk életének a része, kinek így, kinek úgy, de létezése tagadhatatlan.
Sok párhuzam húzódik a hétköznapi és a szexuális kommunikációnk között. Aki a hétköznapokban is domináns, nagy valószínűséggel az ágyban sem lesz szégyenlős. Ugyan nagy általánosítás, de ha jól figyelünk és képesek vagyunk meglátni az árulkodó jeleket, még a lepedőakrobatika előtt megtippelhetjük, hogy milyen belső kondíciókkal bírhat leendő partnerünk.
Kétség sem fér ahhoz, hogy a magassarkú egy férfi álmainak netovábbja.
Egy érzéki, vadító fehérnemű tökéletes kiegészítője egy romantikus estén, amikor vacsora után a ruhadarabok egyes részei lassan lekerülnek rólunk, de a magassarkú, a fehérneművel együtt a helyén marad. Majd többnyire már a levegőben várják a férfi hódítását. (Ez a kedvenc részem a magassarkú viselésében, mert ilyenkor már biztosan nem töri a lábam.)
De hadd fejezzem be a cikk elején elkezdett anekdotát. “Ez a szexelős cípőm!” – mondta a lány, azaz én, miután lefejtettem magamről a téli csizmát és előkaptam a válltáskámból a puhán csillógó, matt fekete magassarkúm. Majd miután észrevettem, hogy hirtelen az összes férfi szempár rám szegeződik, nagy zavaromban gyorsan kiegészítettem a mondanivalómat azzal, hogy az ilyen cipő véleményem szerint nem hétköznapi viselet, mert egyszerűen képtelenség benne megfelelően közlekedni.
Miután kimondtam mindezt, szusszantam egy nagyot, majd imbolyogva léptem át a stúdió küszöbét.
Ugyanis épp egy fotózásra készültünk a zenésztársakkal és mindenki szépen kirittyentette magát. Mikor a felvételek nagy része elkészült, igyekeztem minél hamarabb megszabadulni a kínzó cipőtől. Egyrészt azért, mert ekkora magasságban még a levegő is ritkább, másrészt pedig iszonyúan szorított már pár perc ácsorgás után is. Valaki gyorsan meg is jegyezte,
"Jutka, ennyi volt a magassarkúból?" Majd mielőtt bármit mondhattam volna, a fotós, a számítógépe előtt ülve, határozott hangon odavetette helyettem, "Persze, hiszen ez csak a szexelős cipője!".
Mit is mondhattam volna? Így van! Majd nagyot nevettem és azonnal átértékeltem magamban ezt a „mindent közölni akarok, amint eszembe jut“ késztetést.
Fotók: pixabay.com
---
Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága nem tartotta támogatásra érdemesnek, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működéshez, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:
SK66 0900 0000 0051 6455 9727
A kultminor.sk oldalán megtalálhatjátok a támogatást élvező "kulturális" termékeket.
KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSOKAT!