Személy szerint kaptam már bírósági eljárással való fenyegetést, súlyos testi sértést is ígértek nekem, de legtöbbször az arrogáns álprofilos beszólásokat alkalmazzák az oldalam látogatói. Természetesen néhány bejegyzésemben megtalálható a fanyar szarkasztikus humor, amikor néhány ízléstelen bejegyzést, esetleg városunkban annyira trendi sznobizmust, vagy a közvagyon szemérmetlen elherdálását(ellopását!!) „véleményezem”, viszont voltak elég hatásos írásaim is.

… de hát ízlések és pofonok, nem mindenkinek szúr szemet az, ami nekem.

A jogot viszont én is szeretném alkalmazni, hogy szóljak, mint ahogy más is teszi. Így aztán előfordul, hogy Peller Terinéni szeret engem, a városatyák ellenben nem. 

Esetem megtörtént események alapján íródott, a benne lévő szereplő én vagyok, de ez másokkal is előfordulhatott már mindennapjainkban. Történt ugyanis, hogy a DAC előkészületi mérkőzése után beharangozott új címer, logó, jelvény, ki ahogy nevezi, bemutatását egy két pohár sör mellett szerettük volna megbeszélni a helyi, jóhírű St. Patrick nevű pub vendégszeretetét élvezve. Az asztaltársaságunk maradéktalanul összejött, a sör is csúszott, ahogy illik, mígnem egy szomját csillapítani igyekvő társaság nem telepedett a szomszédunkba. A társaság egy részével üdvözöltük egymást, hiszen Dunaszerdahely kisváros, szinte mindenki ismer mindenkit. „Barátaim” szemmel láthatóan kispályás futballról érkezhettek, ahol a mérkőzés végén előkerülhetett a sporttáska aljából valami ötvenes nedű, tehát kellőképpen be voltak melegítve.

Aztán mit ad a teremtő, megszólal valaki…

Szigeeeetiiii…

Fel is kaptam a fejem, hiszen olyan finoman ejtette ki a vezetéknevem, ahogy csak a felbári plébános tudta, ha eltévesztettem a Hiszekegyet. Tekintettemmel keresni kezdtem a hanghordozót, el is tartott egy ideig. Aztán következett a beazonosítás, de tudjátok mióta itt ez a fészbuk, instagram, tik-tok meg ki tudja mi, azóta nem egyszerű a dolog.

Mintha már láttam volna a pasast, akinek tőlem úgy 15 év fórja lehetett, ami kettőnk életkorbéli különbségét illeti.

Ahh, már tudom, ő lehet az a fittneszből, aki nagy elánnal dolgozott bicepszre? – kérdeztem magamtól, a másodperc tört része alatt.

A „szigeeeetiiii”-re aztán csak annyit kérdeztem: mi van öcsém, tetszik a nevem? Ő azon nyomban a szexuális beállítottságomról kezdett érdeklődni, amit én nem is furcsállottam, hiszen annyi mindent hall a városban az ember fia. Még valamit a nemi szerve nagyságáról jegyzett meg, mialatt a mi társaságunk talált egy asztalt a teraszon, és inkább kint a jólevegőn folytattuk a „lógó” megvitatását.

Hazafelé jövet úgy érzem sikerült beazonosítanom a srácot, akinek az anyukája sokszor simogatta meg a fejem az Állj meg vándor kocsmában, és apukájának pedig oly sokszor adtam alapfestéket a Dunstavos „közös” vagyonból.

Mosolyogtam is magamban, hogy talán nem kellene megítélnem az embert, amikor alkoholmámoros állapotban kicsit más, mint önmaga.

foto:pixabay