1909-ben I. Ferenc József osztrák császár és magyar király Pozsonyba látogatott, és fogadására a Stefánia út-Grassalkovich palota sarkán az utca teljes szélességében egy díszkapu épült.

1918. december 31-én a Károlyi-kormány – az antant jegyzékében előírtaknak megfelelően – kivonta a magyar csapatokat a Felvidék déli részéről. Másnap, 1919. január 1-jén a Csehszlovák Légió elkezdte a terület (benne Pozsony) megszállását. A város lakossága ekkor 41%-ban német, 40%-ban magyar, 15%-ban szlovák volt; a cseh megszállást ideiglenes állapotnak tekintették.

1919. február 4-én a csehszlovák kormány Szlovákia igazgatásával megbízott Szlovák Teljhatalmú Minisztériuma Zsolnáról Pozsonyba költözött ünnepélyes külsőségek közepette. Pontosan ugyanarra a helyre, ahol egykor a I. Ferenc József fogadására szánt díszkapu épült, egy annál sokkal nagyobb diadalkaput építenek a város lakosainak költségén, a szlovák kormány fogadására.

A város polgárai nem fogadták túlzott lelkesedéssel új uraikat. A túlnyomórészt német és magyar anyanyelvű lakosság házaiba húzódott, míg a munkásság és a közalkalmazottak általános sztrájkba kezdtek, s zárva maradtak az üzletek, éttermek, kávéházak is. A Csehszlovák Légió állt díszsorfalat a kormánynak, majd a Séta térre vonult (ma Hviezdoslavovo námestie) ahol a Szlovákiában toborzott 72. gyalogezred katonái letették az esküt úgy, hogy az egykori Városi színházzal (ma Szlovák Nemzeti Színház) szemben álló Petőfi szobrot körbedeszkázták.

1919. február 12-én, a régi vásárcsarnok előtti Vásár téren (ma námestie SNP) több ezres tüntető tömeg gyűlt össze. A demonstrációnak elsősorban nem nemzetiségi okai voltak: a pozsonyi német és magyar szociáldemokrata párt szervezte szociális követelésekkel.

A fegyvertelen tüntetőkre a legionáriusok több oldalról tüzet nyitottak, majd szuronyrohamot intéztek ellenük a Csehszlovák Légió katonai parancsnokának, Riccardo Barecca ezredesnek tudta nélkül. Az olasz ezredes, amint értesült az eseményekről, a helyszínre sietett hogy visszaparancsolja a kaszárnyába katonáit, de egy Sadloň nevű közkatona puskatussal leütötte. Az ezredes puskatussal történő leütésével utólag a fegyvertelen tüntetőket vádolta a hivatalos jelentés, amely szerint a katonák azért voltak kénytelen használni a fegyverüket, mert a tömeg hógolyóval dobálta meg őket.

1919.Február 12-ike

Ma három éve dörrent a puska

A pozsonyi öreg piacon.

S a vér,piros vér,

Forró magyar vér

Csendesen csorgott a fehér havon.

....

Csupa vércsókos magyar Golgota,

Hol a törvényt latorkény szabja.

S igazakra vár a hóhérkötél.

Ma három éve hös volt a gyerek.

Acélos izmú lett a lány,

Ziháló keblén -- mind ahány --

Háromszinü pántlikát rejteget.

Lebben a zászló,harsant az ének:

Magyarok vagyunk,magyarok!

Habár torkunkon fojtó száz marok:

Magyarok vagyunk,magyarok!

........

Ha szemünk olykor mélán elmereng:

Kövek között az ösök lelke leng.

S amig a Dunán habra hab tolul,

Magyar él itten büszkén,boldogul.

Ma három éve forrott az utca,

Dühhel dobbant ezernyi láb,

Ijedve horkant bakó,porkoláb.

Sikoltott a kürt,szúrt a szurony

S a párolgó vér a havas uton

-- Mártirok,szentek vére mától --

Tiprott tetemre hiva vádol:

Szörnyü menet mond,esküszik,tagad,

Sirból idézi a megholtakat.

Amig másé hantjaik pora,

Nyugalmas álmuk ne legyen soha!

Mig az arat itt,aki nem vetett,

Ne jöjjön ide tavasz,kikelet...

Források:

hu.wikipedia.org

facebook.com/ Brogyányi Mihály - Mihály és utasai

https://www.facebook.com/groups/254966231351550/