Emlékeztek 2019. november 23-ra? Arra, amikor sokak történelmi vereséget emlegettek a nagymihályi mérkőzés után. Kapott is a csapat hideget-meleget, Hyballástul, játékosostul és talán még azt is megkérdőjelezte a DAC „szakértő”, hogy Jeges szereti-e a kisfröccsöt. 

Aztán nyögvenyelősen megvertük Nyitrát (1:0), és egy jó kis meccsen kikaptunk a Slovantól, amikor már mindenki nagyon várta, hogy vége legyen a szezonnak. 

Akkor Hyballa megígérte, hogy visszajön januárban. Nem jött…

Sokan hümmögtek, mások a nagymihályi gegenpressing után hálálkodtak a teremtőnek, néhányan pedig elkönyvelték, hogy Hyballa Dunaszerdahelyen nem lesz egy Alex Ferguson. 

Most ott tartunk, hogy egy gyatra felkészülés után játszottunk egy még gyatrább hazai bajnoki meccset. Az edző lányos zavarában ígérget, a játékos nyugtatgat, a szurkoló fütyül, a publicista meg okoskodik, és a szurkolók seggét nyalja. 

Ezért szép a futball! Mindenki akarva-akaratlanul megtalálja a helyét a dunaszerdahelyi futballkultúrában.

Szóval, a sok felmerült kérdés mellett én is feltennék néhányat…

Ki az az ember a dunaszerdahelyi focivilág berkeiben, aki végig tudta volna csinálni ezt a fejlesztést röpke 6 év alatt, ami a Mol Arénában megvalósult? Ki az az ember, aki havi - számításaim szerint cca. 200-300 ezer eurót belepumpált volna a DAC futballcsapatába? Ki az az ember, aki ide hozta volna László Csabát, Rossit vagy Hyballát, esetleg Ronant és Kalmárt? 

Világi Oszkár hozott már döntéseket. Olyan döntéseket is, amelyek beváltak, és olyanokat is, amelyek nem váltak be. Elvállalta azok iránti felelősséget is. Mi pedig szurkolhatunk, büszkén jelentjük ki, hogy DAC szurkolók vagyunk. Itt egy újabb kérdés. 

Kedves DAC-szimpatizánsok! 

Ne vonjuk kétségbe annak az embernek a döntését, aki nélkül a DAC most mezei csapat lenne a szlovák második ligában! Főleg ne a 18. percben, mert az nem ildomos egy futballpályákat kedvelő, magát szurkolónak nevező embertől!

Szinte hallom a szurkolói jogosultságokat okádó fanokat, akik vasárnapi meccs 18. percében megalázták mindazokat, akiket pár hete még a fellegekbe emeltek. Ez több volt, mint hányinger, kedves Olvasó!

Danke!

A bohém lelkű Hyballa akkora gesztust kapott a kóreóval, hogy Hollandiáig érződött. Meg is köszönte egy üzenettel: „Sosem felejtelek el Benneteket!” Mondjuk én sem felejtem el Neked, kedves Peter, mikor azt mondtad: „Bastard Hungary”! Azt meg igazán ne feledd,Peter Hyballa, hogy Dunaszerdahely nélkül talán még mindig az U19-nél tengődnél. 

Végezetül: Aki nem szeretne a DAC-ban futballozni, és minden félévben elkívánkozik innen, arra rá kell adni a kabátot, és menjen Isten hírével. Ugyanis, aki úgy megy pályára, hogy ne sérüljön meg, az sosem fogja a szívét a játéktéren hagyni. Mutogatni meg egyáltalán nem kell a szurkolóknak, hogy nyugodjanak meg!

Hitehagyott szurkolótársaimnak pedig, csak annyit üzennék, hogy a futball nem csak győzelmekből áll. 

Hajrá DAC! Gyengébb pillanatokban is!

Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága nem tartotta támogatásra érdemesnek, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működéshez, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:

SK66 0900 0000 0051 6455 9727

Köszönjük a támogatást!