Építünk, és éppen a Slovan ellen!
Érdeklődve vártam a Slovan meccset, és nem tudtam már a Rózsahegyi vereséget siratni. Miért is?! Véleményem szerint, a kupadöntő hasonlóan sikerült volna, mint a bajnoki mérkőzés, és valahol talán jobban fájt volna elveszíteni azt. Pozsonyban?
Sérülések, lejárt szerződések és egy elég gyengécske rózsahegyi játék után vártuk a Slovant, és most kimondottan nem használom az ősi ellenfelet, kicsit lejjebb majd megindokolom, hogy miért. Bevallom őszintén, féltettem a csapatunkat. A korlátozások után először mehettek a kiéhezett szurkolók a MOL Arénába, és van bizonyos elvárás – mikor hozunk 3-4 kvalitás játékost, akik versenyképesek lesznek a bajnoki címért - ami türelmetlenséget, feszültséget okoz szurkolóink közt. Miért? Mert célokat tűzünk ki, és teljesíteni nem mindig sikerül, lásd Atromitosz, vagy akár Rózsahegy.
Szóval féltettem csapatunkat, de valahol bíztam Storck – Németh Anti edzőpárosban. Amikor pedig elolvastam a mérkőzés jegyzőkönyvét, csak annyit mormolgattam magamban: m e r é s z!
Tudom, hogy az U19 Sainey Nijei ígéretes játékos, viszont a vírus-szünet után azonnal a mély vízbe dobni, méghozzá épp a Slovan ellen, elég bátor húzásnak tartottam. Reméljük a játékosunkból nem egy újabb Bayo lesz a játékos piacon.
A játékot láttuk! A kicsit nagyképűen kezdő Slovan olyan DAC- val találta szembe magát, aki minden téren kellően fel volt készítve. Játékosaink a taktikai utasításokat maximálisan betartották, rengeteget mozogva, s egyáltalán nem tisztelte a Slovan „sztárjátékosait”.
Itt jegyzem meg, ha ezt a mérkőzést megnyerjük, akkor talán, mint anno az 5:2- nél, sokaktól hallottuk volna – persze, mert megvettük!!
Többször találkoztam akkor is ezzel az érveléssel, és mindig kinyílt a bicska a zsebembe.
Bátor játékunkat Kalmár Zsolti gólra váltotta, és itt vettem észre először, hogy Kozák edző arcpírja vesztett színtelítettségéből. Még akkor sem nyugodott le a nagy megmondó Slovan edző, mikor kiegyenlítettek, amiért az ivószünetben meg is kapta a maga sárga lapját. Olyan idegesek voltak az ellenfél kispadján, hogy szinte minden játékvezetői ítéletet reklamáltak. Itt megjegyezném, hogy véleményem szerint ez a Slovan nagyon is meg szerette volna nyerni ezt a derbit! Lassan kezdtünk elfogyni, és meg is nyerte...
Néhány mondatban.
A 39. percben történt egy olyan csere, amelyre már elég régen nem került sor a DAC színeiben. Egy olyan játékos lépett pályára Matúš Malý személyében, akit teljesen magunkénak tudhatunk. Gratulálunk Matúš, büszkék vagyunk rád, és sok sérülésmentes DAC meccset kívánunk!
Tisztelt Kozák edző! Először is gratulálok a győzelemhez.
Megjegyzem, eléggé megszenvedett a sztár gázsis játékosokkal teletűzdelt csapata, a DAC 22,6 átlagéletkorú csikó csapatával.
Azt a viselkedést, amit újfent megengedett magának a kispadon és a sajtótájékoztatón, azt a SFZ egyik edzőnek sem hagyná szó nélkül, csak a Slovan edzőjének. Az egyik újságírónak adott válasza a „zbitočná otázka” az Ön intelligenciáját minősíti. Ezzel a viselkedéssel ősi ellenségek maradunk, ellenfelek soha.
Pár szó a játékvezetésről. Szinte minden mérkőzés után felhívok olyan szaktekintélyt, akik elég magas szinten vannak ahhoz, hogy megítéljenek egy-egy játékvezetői tevékenységet. Most kettőt hívtam fel, és egybehangzóan azon a véleményen voltak, hogy a játékvezető tevékenysége hagyott némi kívánnivalót maga után, de mindkét csapatot büntette apró hibáival. Emlékezzünk csak Blackman két nyújtott lábas becsúszására, vagy Ramirez ütésére?!
Az ilyen derbiket nem egyszerű hiba nélkül lefújni, ez sem volt hibamentes, de nem befolyásolta a mérkőzés alakulását.
Kíváncsian várom a mai Zsolna elleni mérkőzést, ami nem ígérkezik könnyűnek, de a futball egy gyönyörű játék, még ha az eredmény nem is mindig kedvező számunkra.
Hajrá DAC
képek forrása: kulturpass