Az a sajtó, amelyik az epidémia hozta szankciók és az UEFA intézkedések által, minden előnyt élvez a hazai médiaképviselettel szemben szeretett klubunknál, szinte orgazmusig leírt mindent  csapatunkról, szakvéleményt és kárörömöt keresztezve. Mit is várhattunk, mikor a szlovák képviselet Európa színterén hamarabb felmondta a szolgálatot. Ki kell mondanunk, és én ezt nem egyszer tapasztalom a sajtószektorban ülve, hogy a szlovák médiaguruk mindegyike ellendrukker, amikor a DAC – ról van szó. Legyen az szakkommentátor, újságíró, vagy akármilyen szöfözös - teljesen mindegy.

A Jablonec elleni fergeteges játék után, még a szkeptikusabb szurkolók sem mertek nagyon nyikorogni, hiszen tényleg európai szinten játszottunk egy olyan csapat ellen, akik voltak már a mélyvízben. Valljuk be őszintén, sokan bizakodtunk egy szorosabb mérkőzésben, és akár a továbbjutásban is.

Nem sikerült, és sajnos belefutottunk egy nagyarányú vereségbe…

Ennyivel erősebb lenne az osztrák bajnokság, vagy csapatunk becsülte le a LASK Linz csapatát? Esetleg szakvezetésünk bakizott jókorát a kigondolt taktikával?

Kérdések, amelyekre természetesen mindenkinek meg van a saját magyarázata. Tény viszont, hogy a fiúk nem bírták kellően lereagálni a gyorsan kapott két gólt, és a félidő után kapott harmadiknál teljesen összetörni látszottunk Blakmannel az élen, aki egy buta szabálytalanság után a 48. percben mehetett zuhanyozni, amivel olyan helyzetbe hozta az amúgy is csak önmagukat kereső társait, hogy egy hetes lett a vége, de benne volt a tízes is.

Véleményem szerint talán ott csinált hibát csapatunk – beleértve edzőt, játékost, kispadon ülőket, de még talán a vizeskannát is – hogy valahol alábecsültük ellenfelünk akaratát.

Nem egy egetrengető nagy csapat ez a LASK, viszont amire én is számítottam, hogy orrba-szájba fognak futni, ütközni, gürizni.

Mikor edzőként egy erősebb csapathoz látogattam, mindig azt szoktam mondani, hogy az első 20 percben lassítsuk a játékot, térképezzük fel, mivel szeretne előrukkolni az ellenfél, aztán kezdjük el játszani a saját játékunkat. Mi az első perctől kezdve azt játszottuk, amit megszoktunk, mondjuk Nagymihály ellen. Az osztrák csapat ellen kevés volt a középpályán szűrő Balič-Shäfer duó, az előtt a két belső védőnk előtt, akiről már a szlovák sajtó is tudja, hogy vannak hiányosságaik. Beskót mindenféle képpen kezdettem volna, hiszen nem egy csapat magassági fölényben futballozik ellenünk, még akkor is, ha Besko még keresi régi önmagát. Valahogy ilyenkor Mourinho BL győztes Inter-e jut eszembe, ahol 8 védekezővel és 2 támadóval nyerte meg a 2010-es döntőt a Bayern ellen.

A hazai szakvélemény és a szurkolók többsége azon a véleményen van, hogy a Linzi kudarcból le kell vonni a konzekvenciát és el kell felejteni.

Én amondó vagyok, hogy igenis kisértse a fiúkat az a gyenge teljesítmény, amit ott, akkor nyújtottak, és szolgáljon példának, hogy többet úgy sohasem szabad játszanunk!

Az út jó, amin járunk, de fiatal tapasztalatlanságunkra mindig rá fogunk fizetni komolyabb csapatok ellen, ha nem tudnak játékosaink 110 százalékon teljesíteni ilyen meccseken.

…és bizony Linzben voltak játékosaink közt, akik tudásuk 50%-át sem tudták teljesíteni.

Talán ez a jövőre nézve is példaértékű lehet!

Hajrá DAC