Történt egyszer, hogy a szlovák állam honnan, honnan sem, gondolt egyet, és 2 millió eurót szavazott meg egy új sportcsarnok építésére városunknak, ami cca 1500 férőhelyes lenne.

Hűha! - kapja fel a fejét az egyszerű ember, -nem semmi!

Míg a városháza, polgármesterestül örömtáncot lejtett, és azon tanakodott, hol legyen megépítve a létesítmény, az érintett személyek összedugták fejüket a Villa Rosa szivarszobájában, és azon töprengtek, vajon mit lehet építeni két millából. Aztán az az ember, aki európai szintre emelte a futballt városunkban, hozott egy merész döntést.

Mégpedig, hogy dobjunk hozzá egy kis „aprót”,  még úgy 6 millát, és csináljunk egy szintén európai szintű sportcsarnokot, ami legyen cca 3500 férőhelyes. Talán egyszer láthatunk egy Audi Győr – Fradi női kézirangadót, vagy eljön a friss Kossuth díjas Nagy Feró énekelni, esetleg EB - VB meccseket lehessen játszani benne, és maximálisan szolgálja jövő nemzedékét is.

Hoppá, már megint Világi Oszi rendelkezik Dunaszerdahely sorsáról és jövőjéről?! – kaptak egyesek vörheny kiütéseket a hír hallatán.

A városházánk jelenleg mindenható urai, más szóval a képviselő testület polgármesterestül, ez alatt az idő alatt, mély egyetértésben megszavazták, hogy a városunk által épített – jelenleg is használatos – sportcsarnok tőszomszédságában, városi tulajdonban lévő földterületen épüljön fel a csarnok, és legyen összekötve a jelenlegi sportcsarnokkal, ami szakmailag a legkézenfekvőbb döntésnek tűnt.

Aztán valaki(k) teljesen megvilágosodott(ak)!

Történt ugyanis, hogy a tervezett sportcsarnok helyén elterülő zöldterületet olyan vehemenciával kezdték el védeni, hogy azt maga Bob Hunter a Greenpeace nemzetközi környezetvédő békemozgalom társalapítója is megirigyelhette volna.

Tévedés ne essék hölgyeim és uraim, mert én ezt már 15 évvel ezelőtt is felvetettem, hogy Dunaszerdahelynek fikarcnyi zöldövezet tervezete sincs.

Miért csak most??

Az köztudott, hogy az elmúlt 30 év polgármesterurai és sleppjeik szétlopták a közvagyont, abból talán futotta volna néhány parkosításra.

Szóval ott tartottam, hogy többen szerették volna másutt látni a sportcsarnokot, mivelhogy több értékes fát kellene kivágni az építkezés miatt. A HelloSzerdahely Facebook oldalán tiltakozott, és petíciót is indítottak a sportcsarnok áthelyezésével kapcsolatban, amit közel ezren alá is írtak már. Részletesen kifejtették, hogy mennyire fontos egy fa belvárosi elhelyezkedése és működése.

Sokunk azzal nem ért egyet, hogy azt a területet, ahova annak idején minden elképzelés nélkül ültetett fákat a város, miért a város tüdejének nevezik. Igenis át lehet fákat helyezni, még ha a városi cégnek nincs is rá gépezete. Orbán küld azt is, ha kell. A téma végelláthatatlan, véleményem szerint számtalan helyen lehetne parkosítást végezni városukban.

… és ekkor jött a svédcsavar!

A polgármester „úr” gondolt egy nagyot. 770 ezer euróért megvenni a telket a régi anfiteátrum helyén, azzal a becsületes gondolattal, hogy hadd maradjanak már meg azok a csóró fák ott a helyükön. Hiszen a telek tulajdonosa ezt nagylelkűen felajánlotta!!! Sokan csak annyit mondtak a keleti lakótelepen „szíp lóvét fognak ezek megint kaszíroznyi”

Isten lássa lelkem, nem gondolok arra, hogy mutyi van a dologban!

Ugye Önök sem, kedves olvasók?

Természetesen a polgármester „urunk” az utolsó ülésen becsempészte és szavazásra bocsájtotta volna az áthelyezés kérdését, amit már egyszer ugye megszavaztak, de mivel az eredeti programban nem szerepelt, ezért szavazásra kellett bocsájtani annak programba vételét. A nemtudomhogyanszavazzak és a fejetlenség miatt, ezt a testületi többség elvetette, amely egy apró arcpírt varázsolt polgármesterurunk arcocskájára.

Tehát petíció ide, polgármester erőlködés oda, maradt az eredeti döntés, mely szerint a két sportcsarnok jelenleg közvetlen egymás mellet lesz megépítve, de ahogy Dr. Hájos Zoltán polgármesterurunkat ismerjük, nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

kép forrása: parameter