Egy olvasói levél: Egy kis illemtan – a Barakméteren
Na, XY, ugyan szerény véleményem szerint fogalmatok sincs arról, hogy mi a propagandista, mi a tendenciózus, mi a sajtó szerepe, és mi a különbség a Gizike és a Gőzeke között a különbség, de eztán minősíteni esetleg egymást fogjátok. Ki vagytok rúgva a primitív, udvariatlan, neveletlen komment miatt. És mégcsak bocsánatot sem kell kérnetek. –smilie- - idézet vége…..
Történt egy szép napon, tegnap, hogy a sokunk által ismert Paraméter nevű portál, ami magát hírportálként szereti aposztrofálgatni, leközölt egy interjút Cseh Péter parlamenti képviselővel, aki az OLANO listáján jutott képviselői székhez. A kérdező Lajos P. János, akik olvastak valamikor Új Szót, azoknak nyilván ez a név igen ismerősen csenghet, nem tévesen. Hogy kinek hogy tetszik a fent említett interjú, azt mindenkinek az ízlésére bízzuk – ugyanakkor több olvasó számára is inkább hasonlít műfajában egy Gestapo kihallgatáshoz, semmint bármilyen komolyan vehető sajtótermék által megjelentethető íráshoz.
Akadtak is olvasók, akik ezt szóvá merték tenni – konkrétan, hogy a „cikk” és a kérdező undorító, tendenciózus, propagandista. Hogy a Paraméter mennyire komolytalan és hiteltelen valami, azt nagyon jól megmutatja a reakció, amit a kommentelő Barak Lászlótól kapott privát üzentben. Csak a pontosság kedvéért: Na, XY, ugyan szerény véleményem szerint fogalmatok sincs arról, hogy mi a propagandista, mi a tendenciózus, mi a sajtó szerepe, és mi a különbség a Gizike és a Gőzeke között a különbség, de eztán minősíteni esetleg egymást fogjátok. Ki vagytok rúgva a primitív, udvariatlan, neveletlen komment miatt. És mégcsak bocsánatot sem kell kérnetek. –smilie- - idézet vége…..
Ezen kis roppant kínos intermezzo kapcsán nézzük csak meg közelebbről, mi fájt ennyire az öregúrnak… A cikket jegyző Lajos P. János, akit inkább csak Pocokként emlegetnek ismerősei, valaha szerkesztője volt az Új Szónak. A Radicová-féle kormány megalakulásakor villám gyorsasággal távozott a szerkesztőségből valamelyik Hidas minisztériumba egy jól csengő és nyilván jól is fizető pozícióba – ez mondjuk kicsit szokatlan, de azért ilyet már láttunk. Aztán ugye az már történelem, hogy Radicová ezen kormánya megbukott – így emberünk sem maradhatott a csinos kis munkahelyen. Az akkori főszerkesztő Molnár Norbert ugyanakkor semmi aggályosat nem látott abban, hogy az ő barátja szépen visszasomfordáljon a szerkesztőségbe… Ilyen viszont már a világon nem sok helyen lehetséges: miután valaki újságíró létére elkötelezi magát nyíltan egy politikai párt mellett, többé köze sincs a független újságíráshoz. No, de sebaj, ez csak az Új Szó. Miután Molnár Norbert, aki alig titkolt szimpatizánsa volt a Hídnak, nagyjából mindig óta, távozott a szerkesztőségből, annak élére Szalay Zoltán került. Nyilván az ifjú titán tényleg komolyan gondolhatta a független napilap fogalmát, ami elődje Béla nevű barátjának nem is nagyon tetszett… olyannyira nem, hogy megmelegednie nem nagyon volt ideje az új munkahelyen.. Mindeközben Molnár Norbi elfoglalhatta a Kisebbségi Kulturális Alap élén a helyét, amit nyilván kizárólag sikeres pályázatának köszönhet. A tény, hogy alig burkoltan Híd szimpatizáns és a Barak család komoly belső köreihez tartozik nyilván ebben semmiképp nem játszik közre… Szalay Zoltán után pedig a főszerkesztői pozíciót Lajos P. János barátunk tölthette be... Lehet, ha a választások előtti fél évben a pártpreferenciák jobban alakulnak a Híd számára, akkor Pocok meséje is tovább tartott volna a lap élén, de ez nem így lett, sajnos vagy sem, az csak nézőpont kérdése. Októberben nagyon gyorsan távozott a pozícióból…
Ezek után annyira nem lepett meg az interjú stílusa, amiben minimum az kifogásolható, ahogy a nyilvánvaló sokéves újságírói tapasztalatát nem túl elegánsan kihasználva rohanja le riportalanyát, akinek nincs és még nem is lehet ebben a műfajban sok tapasztalata. Ami felháborító, hogy a magyar köztévé nem kérdez be és kanyarít ki kontextusokat olyan tendeciózusan az ellenzéki politikus mondókájából, ahogy teszi ezt a Paraméter hasábjain Lajos P. János… Nem átall még egy kis Híd propagandát betuszkolni a kérdéseibe, miszerint mily dicső dolog is volt a kétnyelvű helységnévtáblák kibiggyesztése – de riportalanyától jó hogy nem szó szerinti idézetet kér a majdan beadandó törvénymódosításról. Ha ez nem lenne groteszk és tragikus, akár vicces is lehetne. Ha mindezek után Barak Laci hőzöngése és tettetett erkölcsi fölénye meg szakmai fennhéjázása nem lenne vérciki és kínos Rá nézve, akkor el lehetne intézni annyival, hogy mindig is ilyen volt… De aki annyiszor pártolt politikai kurválkodást némi haszonért, presztízsért befolyásért meg a Jóisten tudja mi mindenért, mint Barak Laci az jobban teszi ha nem okít ismeretlenben senkit. Az olvasót ugyanis nem lehet kirúgni – abból kellene élned, nem pártok általi juttatásokból. Ugyanakkor, egy olyan oldalról kitiltani egy ilyen kommentet, ahol mindeközben gyűlöletkeltő, fenyegető, bankrablóknak tapsikoló kommenthuszárok tömegei izmoznak naponta, aztán jólneveltségről parolázni – inkább adhatnál a falnak egy nagy pofont, mert így csak totál komolytalan nagypofájú emberként öregszel meg.
Tehát illemtanért majd elmegyünk máshova – éppúgy, ahogy nívós sajtóanyagért is elmentünk eddig is máshova.
fotók: pixabay