1999 március 25-e után, Szlovákia történetének legmegrázóbb mészárlása után sokan fellélegeztek Dunaszerdahelyen, hiszen a nem éppen egy agytröszt Félnyelvűtől (állítólag ő volt Pápayék pénztárosa) előkerült az a bizonyos lista, melyen az állt, hogy melyik vállalkozónak, mennyi védelmi pénzt kell fizetni a hónap végén. Az úgynevezett „výpalné“ mellett még rengeteg pénzt hozott a „faktúrára” vásárlás a banda számára, amikor a kiszemelt fehér lovakat, aztán simán likvidálták. Rengeteg ember tűnt el ebben az időben.

Erős, összetartó banda volt, akiket Pápay Tibi keményen irányított, és még Écsi „Vojto” Béla sem igen mert ellentmondani a bossnak. Akarva akaratlanul be kell vallanunk, hogy Dunaszerdahelyen sok szimpatizáns barátjuk is volt anno, ami talán még napjainkban sem hagyott alá.

Pápayék likvidálása után berobbant a nagy „demokrácia” Dunaszerdahely alvilágába, s egyre több pozsonyi csoportokba beállt alak jelent meg a városban. Egyfajta megegyezős alvilág kezdett kialakulni, az „élni és élni hagyni” elvre hagyatkozva. Nem is nagyon mertek Dunaszerdahely felé terjeszkedni a pozsonyi partik, gondolom a 10 emberes mészárlás elég riasztó lehetett számukra. Sátor Lajos olyan embereket kezdett maga köré gyűjteni, akik nem tűntek olyan elvetemültnek, mint elődeik, viszont nagyban megjelent a drog, amit a tagok előszeretettel használtak.

Dunaszerdahelyen a bűnözés jellege teljesen megváltozott. Cégek, állami támogatások, áfa visszaigénylések, az úgynevezett "dépéhások", akik helyi politikai háttérrel karöltve óriási pénzeket kezdtek mozgatni politikusokkal, politikai pártokkal, járási polgármesterekkel karöltve. Olyan biztonságban érezték magukat egyes helyi illetőségű politikai háttérrel rendelkező emberek, hogy ezekkel az utolsó gyilkosokkal büszkén üldögéltek a város kávéházaiban, s többségének nyílt bejárása volt egyes polgármesterekhez.

A Plus 7 Dní hasábjain, már tavaly megszellőztették a Most-Híd politikusa G. Gábor összefonódását az alsóhatári polgármesterrel, aki vallomásában megemlítette a dunaszerdahelyi illetőségű JOSTAV, s.r.o. összefonódását több dunaszerdahelyi járás polgármesterével. A JOSTAV bevétele 2013-ban 840 023 euróra rúgott, és Dunaszerdahelyen nyílt titok, hogy ez a cég Sátoréknak termelt, akik sok állami támogatást elnyerő faluban építettek. „Ügyvezető igazgató” pedig nem más, mint Nagy „Csonti” Zsolt, az osztag élkivégzője volt. A „csoport” olyan mennyiségű pénzzel rendelkezett, hogy még politikai pártot (kat) is támogattak, amit a pártvezérek akár a Facebook oldalukon nyíltan meg is köszöntek.

Azóta Csontiék összefonódását koordináló emberek a Most-Híddal, együtt szerepelnek az Összefogás választási billbordjain.  

A jelenleg is folyamatban lévő bírósági tárgyalások, és az elítéltek megeredt nyelve, remélhetőleg hoznak még néhány fordulatot az ügyben, és ahogy Dušan Kováčik, a Speciális Ügyészség vezetője csuklóján, úgy még sok köztiszteletben álló közéleti személyiség csuklóján fog még kattanni a bilincs.

képek: pixabay