Mi, dunaszerdahelyiek, Somorján általában csak átutazunk. Emlékszem pár éve – számításaim szerint lehetett tán 30 is, mikor még a Hotel Dunaj volt Csallóköz találkozóhelye, és Körtvélyesre csak bugizni jártak a környező falvakból – a dunaszerdahelyiek lenézték a somorjaiakat. Hogy miért? Azt nem nehéz kitalálni, hiszen az a bizonyos dunaszerdahelyi „elit” annak idején mindenkit lenézett, s lenéz a mai napig. Tisztelet a kivételnek.

Szóval szombat reggel cca olyan 10 óra körül besétáltam Somorja belvárosába. Meglepetésemre nagyon sok ember tartózkodott ott, szinte élt a város. Kávézók, restik teraszai voltak hangosak, és a város közepén található piacon is sokan tartózkodtak, ahol a környező árusok kínálták portékáikat. Mosolygós fiatalasszonyok vásároltak be tán már a vasárnapi ebédhez, apukák sétáltak csemetéikkel, és korosodó öreghölgyek vezették pórázon házikedvenceiket.

Akarva akaratlanul beugrott Dunaszerdahely sivársága. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy Somorja zsibongása a budapesti Váci utcához hasonlított. Nem. Sőt talán a fentebb említettek közül a déeszi Vámbéry téren is található néhány, de véleményem szerint ahova Dunaszerdahely fejlődött tisztaságban, szórakozóhelyeinek leépülésében és a lakosság fiataljainak közömbösségében, az valaminek a hozadéka.

Kimutatott adat, és nem egy turizmusból élő vállalkozó véleménye, hogy a sokszor városunkba visszatérő cseh turista is évről évre kevesebb. Akik még jönnek, azok is azon a véleményen vannak, hogy nincs hol szórakozni Dunaszerdahelyen.

Talán Dunaszerdahely városatyái a sok „beruházás” mellett átsiklottak azon a tényen, hogy Dunaszerdahelyen már csak laknak az emberek, de nem itt élik az életük?

Foto: Németh T. facebook