Eheti Rózsaligeti beszélgetésünk vendége Benes Tarr Csilla színész-drámatanár, aki valóban elhivatott a fentiekben. 

Hétköznapi munkája során igyekszik olyan nem hétköznapi eszközöket használni, amit még egy dacos kamasz sem képes oly könnyen ignorálni, mert a kollektív aktivitás varázslatos miliője az ossztályterem utolsó lélegző entitását is beszippantja. 

Egy igen szeles, de mégis kellemes hétvégi délelőttön beszélgettünk.

Csilla, mivel foglalkozol jelenleg?

Ha elkezdem sorolni, a következő hetem, akkor látjátok, mennyire nem unatkozunk. Hétfőn egy társulati, szervezeti fejlesztéssel kezdek, majd kedd következik a Viadukt, a színházi nevelési előadás egy gimnáziumi osztályban. Szerdán három Sárkányfis foglalkozásom lesz kis ovisoknak, ebből kettő az alistáli óvodában, a harmadik pedig délután egy szülinapi bónusz felkérés lesz, ami igen rendhagyó, de ezt is szívesen elvállaljuk. Szerdánként még DS TV-nél dolgozom részmunkaidősként. 

Ezen felül az NFG-ben lesz most hétvégén következő Impro-afternoon fesztivál, amire folyamatosan hatalmas az érdeklődés.

További kreatív olvasásra nevelő foglalkozásom a Liza & Mimi mesekönyv köré épül, ami egy látó és egy vak kislány barátságáról szó.

A válaszom tehát röviden: minden fut egyszerre. De be kell valljam, én igen élvezem, szeretem ezt a sűrű kavalkádot. Ami inkább lefáraszt az az adminisztráció, ami ezekkel a tevékenységekkel járnak. De erre is kialakítottunk már magunknak egy külön rendszert, vannak kifejezetten olyan napjaink, amikor csakis azzal foglalkozunk.

Mennyire nehéz átállítanod magad az egyes foglalkozások között? Értem ezalatt a nagy korosztálybeli különbséget, illetve a más-más érdeklődési köröket.

Számomra ez inkább felüdítő. Az lenne a nehéz, ha mindig ugyanazzal a korosztállyal kellene foglalkoznom, mindig ugyanabban a témában. Így könnyebb, hogy tudom, hogy például a hét eleje a kicsikről szól a második fele pedig a gimisekről, tehát fiatal felnőttekről. Lebilincselő például az a feltétlen szeret, ami az ovikban körülvesz.

Annyira őszinték, annyira szeretetteljesek, nagyon szeretünk velük dolgozni.

Úgy 5-6 éves kor, amikor olvasásra nevelési foglalkozásokat tarunk, az ovik vegyes csortjai tehát kifejezetten hasznosak ilyenkor, mert a különféle korosztályok segítik egymás megértését.

Az iskolák, óvodák mégis hol találnak Rátok, honnan ismernek Titeket és a tevékenységeiteket?

Vannak olyan helyek, ahol már megfordultunk, ők bizonyos időközönként rendszerint visszahívnak minket. Akik még nem ismernek, főleg úgy kapnak hírt rólunk, hogy eleve nyitottak a változatos pedagógiai módszereket illetően, és vagy informálják őket, vagy például ők maguk keresnek fel egy közvetítő anyuka ajánlásán keresztül. 

Kikből áll a Vekker Műhely és mióta működtök?

Én magam 6 éve vagyok tagja, maga a Vekker Műhely pedig már 7 éve működik. Kuklis Katalin, Czuczor Nóri, Romada Rakottyay Katalin és jómagam. Négy nő, négy anyuka, ami azt hiszem sokat elmond. De ez csak a vezetőség, hálistennek egyre többen vagyunk. Főleg úgy, hogy mindegyikünk gyermeke különböző korú, tehát teljesen más a napi rutinunk is. Ami nagyon fontos számunkra, hogy vannak olyan rendszeres szakmai megbeszéléseink, amin megosszuk egymás közt foglalkozásaink tapasztalatait. Mivel én magam is több programot viszek egyedül, elengedhetetlen, hogy tapasztalatot cseréljünk, hogy tanácsot adhassunk egymásnak. 

Ami közös mind a négyünkben, az a drámapedagógia. A legrégebbi kapocs viszont, ami összeköt minket az az, hogy mindannyian amatőr színjátszók voltunk.

Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?

Azokat a színjátszóinkat emelném itt ki elsősorban, akiket az Impró fesztiválról ismertünk meg, ugyanis az együttműködésünk olyan szintre emelkedett, hogy már velünk együtt szerepelnek a foglalkozásainkon. Ilyen például a „Magad adod”, két tehetséges fiatallal Pawlowicz Ádám, Touati Karen. Egyikük sem színész-drámatanár, egyszerűen csak nyitottak. Itt a téma a „cyberbullying”, az internetes zaklatás, amiben ők magunk is kompetensek, hiszen azonos korosztályról van szó.

Az ovisoknál egyértelmű a visszajelzés, hogy sikerült-e lekötni őket, vagy sem. Ha megfogja őket, egyszerüen csak részt vesznek, a fenekükön maradnak. A felsősöknél, a pubertásoknál is egyszerű, mert igencsak szókimondóak. A középsulisoknál az interaktivitásuk teljes mértékben elárulja a véleményüket, mert közvetlen aktív részesei a foglalkozásnak. 

A tanítók, tanárok jelen vannak ilyenkor?

Persze, a tanárok eldönthetik, hogy szeretnének-e megfigyelőként részt venni. Felső tagozatosoknál, valamint a középiskolákban az óraadó tanárok többnyire nincsenek jelen.

Az óvodásoknál, alapiskolásoknál minden alkalommal bent vannak a teremben. De ez főleg az adott pedagógus nyitottságától függ. Nálunk alapszabály, hogy a helyi pedagógus itt körön kívül marad, nem aktív résztvevő, csupán külső szemmel figyeli az eseményeket.

Hogy reagálnak a gyerekek?

A Viaduktnál például, a kapcsolati manipuláció témakörében színházi elemekkel dolgozunk. Itt az a lényeg, hogy mit mond a diák, hogy hogyan reagál. Teljes sikernek könyveljük el, hogy nyitottak felénk és bizalommal állnak hozzánk. Való igaz, hogy a foglalkozás felépítésének története igen izgalmas és fordulatos, ami könnyen magába szippantja őket, így még őszintébben reagálnak a meglepő fordulatokra is. 

Közösségépítő foglalkozásaink is vannak, amivel olyan osztályokon segítünk, ahol komolyabb problémák vannak a gyerekek között, például kirekesztés, csúfolódás.

Ilyenkor havi, kétheti, akár heti rendszerességgel is meglátogatjuk őket. Ilyenkor többnyire az együttmáködést megelőzve közösen elgondolkodunk a tanítónőkkel, tanárokkal, hogy mi legyen az a közös cél, amit el szeretnénk érni és ehhez milyen foglalkozások szükségesek. 

Ezen kívül táncszínház nevelési foglalkozásuk is van, melyet Poszonyban az Ifjú Szívekkel karöltve vittünk a gyerekek közé, valamint Varieté X osztálytermi előadás, miután minden alkalommal egy feldolgozó beszélgetés követ, ahol a téma a xenofóbiáról. A #cédrus programunk pedig a szó szerinti alkotásról szól. Ezekben a programjainkban külsős szakemberek is segédkeznek.

Tapasztalsz magadon valamiféle belső, lelki változást? Ezek a nehéz témák, biztosan hatással voltak Rád is.

Csak az utóbbi pár évben vált ez egyértelművé, hogy ez lesz az fő szál, amire felfűzöm majd a szakmai életem.

El kell mondjam, óriásit változtam az legelső foglalkozásaink óta.

Én akkoriban végeztem az egyetemen, egyszerű prózai színész voltam, semmiféle felvilágosítást nem kaptam a színházi nevelés terén. Nekem pedig meg kellett tanulnom nyitott kérdést feltenni. Olyat, amelyben nincs semmiféle sugallt válasz. Ugyanis soha nem az én válaszom a fontos. A lényeg az, hogy kíváncsi legyek a másikra, ne gyakoroljak rá nyomást semmilyen irányba.

Ez a mentalitás olyannyira hatással volt az életembe, hogy nemrég beiratkoztam egy erőszakmentes kommunikáció tréningre.

A mindennapokban is igyekszem megtartani ezt a hozzáállásomat és tudatosan nyitott maradni, de ez jóval nehezebb mint az egyes foglalkozásokon, amik egy, másfél órán keresztül tartanak.

Fotók: Domonkos Melinda és Göndör László

----

Mivel független hírportálunkat a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága nem tartotta támogatásra érdemesnek, ezért az olvasók hozzájárulását kérjük a további működéshez, amelyet a következő számlaszámon tehetik meg:
SK66 0900 0000 0051 6455 9727

A kultminor.sk oldalán megtalálhatjátok a támogatást élvező "kulturális" termékeket.
 

KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSOKAT!

Az alábbi galériában láthattok jó pár pillanatképet Csilláék mindennapjaiból.