Mikor nevettél egy jóízűt utoljára? 

Olyan igazi mélyről szakadót! Emlékszel milyen önfeledt érzés volt? Most nézz rá a fényképre a kezedben! Igen, ez egy szilveszteri mulatság, és a mosolyt erőltető nő ott a szélén, te vagy! Igen, valóban szép a ruhád, és hibátlan a sminked, de mitől olyan fénytelen a tekinteted? Mondd, miért nem táncoltál az este? Hogy honnan tudom? Ha felszabadultan táncolsz, nem ilyen rendezett a hajad! Ha felszabadultan pörögsz, ragyogó a mosolyod!

Minden steril körülöttünk!

A kapcsolataink felszínesek és lélektelenek. Barátoknak nevezzük az ismerőseinket, és jókedvet színlelve abszolváljuk a közös programokat, mint ezt a szilvesztert is a fotón. A lakásunk minimalista, hófehér, magas fényű bútorokkal. A kanapén a takaró gondosan összehajtogatva. A konyhapult üres. Esetleg egy vizes pohár, mert az bántja szemünket, ha ott marad a zabpelyhes tál is mellette. Állandóan tervezünk. Reggel hányra állítsuk be az ébresztőórát, mit vegyünk fel, és mit kell vásárolni munka után a sarki kisboltban. Csak azért a sarkiban, hogy időt nyerjünk. Mert sietni kell! Sietni haza az üres lakásba, hogy otthon újra tervezhessünk. Mi legyen a vacsora, milyen filmet nézzünk meg, s reggel hányra állítsuk az ébresztőórát ...

Állj meg! Gondold végig mikor nevettél úgy igazán! Kivel? Azok az emberek vannak e körülötted, akik mellett önmagad lehetsz? Táncolj önfeledten! Énekelj hangosan!

Ne add alább! Ha rossz a könyv, ne olvasd végig! Ha nem ízlik az étel, hagyd ott az éttermet! Ha nem megfelelő úton vagy, térj le róla! /Chris Brogan/

Foto:gettyimages